One - The escape

A kórházban ébredek. Nem vagyok benne biztos, hogy tudom mi történt tegnap, mivel csak homályos dolgokra emlékszem. Utálom a kórházakat. Olyan mint egy börtön. Alig kapok levegőt, mintha be lennék zárva és nincs menekvés. A kezembe kell vennem az irányítást. Megszököm. Kint szakad az eső. Hallom, ahogy az apró cseppek könnyedén kopogtatnak az ablakon. Kinézek. Így nem indulhatok el. Túl nagy a vihar. Villámlik és dörög. Elgondolkodtam. A természet biztos segít nekem megszökni innen. Felállok, és odatotyorgok az ablakhoz. Kifelé kémlelek. A fák apró és gyenge leveleit ide-oda repíti a szél. Muszáj kimennem.-gondolom magamban. Egyedül "lakom" a kicsinyke kórteremben, ezért nem olyan feltűnő, ha elszököm. Még mindig az ablaknál állok, mire elindulok az ajtó felé. Megfogom a kilincset. Halkan -hogy ne vegye észre senki -lenyomom. Sikerül feltűnés nélkül kislisszannom a folyosóra. Két választásom van. Vagy jobbra, vagy balra. Az utóbbit választom. Befordulok, és meglátok egy termet, ezzel a felirattal: Idegeneknek tilos!. Habozás nélkül berontok. Nem olyan jó ötlet csak így berontani, lehet van bent valaki... Szerencsémre az egész terem üres. Úgy néz ki mint egy mellékhelyiség. Körülnézek. Megakad a szemem egy ablakon. Közelebb megyek. Pont az én szemmagasságomban van, ezért remekül kilátok rajta. Egy Park néz vissza rám. Tócsákkal teli udvara minden pillanatban egyre elhagyatottabbá válik. Pont jókor. Ki akar látni egy kórházból szökött, hiányos öltözetű lányt? Ó, igen. A hiányos öltözeten azt értem, hogy ebben a kórházi köpenyben az egész hátsó fertályam kilátszik. Kínos helyzetnek ígérkezik ez a szökés, de nem ez most a legnagyobb gondom. Ki kell jutnom, ki kell jutnom.-ismétlem magamnak nyugtatás képpen. Felnézek a az ablak felső részére. Meglátok egy kapcsolót, ami szerintem kinyitja az ablakot. Felállok egy ládára és megnyomom. Egy ideig semmi, majd piros lámpa kezd el világítani a fejem fölött és sziréna.Ez csak egy dolgot jelenthet: bekapcsoltam a riasztót. Nagyszerű..már csak ez hiányzott. Nem tudom mi tévő legyek. Fura, de még nem jött ki sem rendőr, sem biztonsági őr. Egyedül vagyok... Akkor miért szólalt meg a riasztó? Hirtelen kicsapódik az ablak. A biztosítékot is lecsapta. Sötét van...az orrom hegyéig sem látok. Mivel az balak már szabad, simán ki tudok ugrani. Már csak valahogy el kell jutnom az ablakig. De hogy?-kérdezem magamtól, de választ nem hallok. Lépek egyet előre. Semmi... Még egyet. Semmi... Nagy nehezen eljutok az ablakhoz. Megkapaszkodom a párkányban, és felhúzom magam. Majd kiugrok. Kint vagyok! Kijutottam. Addigra a sziréna is elhallgatott és helyette egy rendőrautó szirénája süketített meg majdnem. Éreztem, hogy futnom kell. Szedem a lábamat és egy ismerős helyet pillantok meg... a házunk. Anyáék ugyan úgy a kertet gondozzák, mint mikor elájultam. Oda megyek, de semmi... észre sem vesznek. Bemegyek a házba és meglátom magam, ahogy a padlón fekszem, ájultan. Anya és a nagyi berohannak, hallom és látom ahogy azt kiabálják "Diana!, Diana!". Ugyan ezt hallottam mikor elájultam... Csak képzeltem a kórházat, és még mindig itt fekszem a padlón? ...