~Prologue

Sziasztok! Úgy döntöttem minél hamarabb megírom nektek a prológust, bár elég lusta voltam ma, de ettől függetlenül kedvet kaptam egy új történethez, hogy a fantáziám kibontakozzon...meg is jött az eredménye! Remélem tetszeni fog a történet és a prológus! :)


~*Visszatekintés*~

5 éves vagyok. Látom ahogy anya felém hajol és könnyű csókot lehel a homlokomra. Szeretem mikor ezt csinálja. Én vagyok az egyetlen gyermeke, ezért nagyon vigyáz rám. Persze van egy titkom, amit senki nem tud és nem is tudhat. A természet lánya vagyok. Diana a nevem és érzem amit a fák, hallom amit a szél mesél... Kapcsolatom van a természettel. Ők az én népem. Tudom még túl kicsi vagyok vezérnek, de ha telnek az évek én leszek a királynő. Ez persze be is következett...

~*10 évvel később - a jelenben*~

15. életévemben járok. Még mindig nagy titkot őrzöm. Amivel már kiskoromban megáldott a Föld. Kimegyek az udvarra. Anya épp virágot ültet. Hallom ahogy a virág felsóhajt és azt mondja "Végre!". Örül, hogy tiszta földet kap. Majd balra nézek. A nagymamám öntözi a fapalántát. Hallom ahogy a fa azt mondja "Végre!". Mind nagyon várják a hétnek ezt a részét. Mivel vasárnap jön el az a nap, mikor szorgoskodunk a szüleimmel egy kicsit a kertben. Én vettem rá őket, hogy csináljunk egy ilyen napot, mert nem hanyagolhatjuk el  kertet... Bár, ha anyán múlna rég kiszáradt volna minden. A nagymamám más... ő érti, hogy milyen fontos nekem a természet.
Oda megyek anyához és megkérdezem miben segíthetek. Nem válaszol. Rám néz és a házunk ajtajára tereli figyelmemet. Mire megszólal, csak annyit mond "Menj be! Majd mi elintézzük!". Furcsáltam ezt a választ, mert mindig mindenben segítek anyának... Úgy látszik most nem kell.. Bemegyek a házba. Semmi különös dolog nem volt bent, ezért nem értettem miért kellett bejönnöm. Talán kint van valami amit nem szabadna látnom?-kérdezem magamtól.
Az ablakhoz sétálok és látom ahogy anya és a nagyi veszekednek. Majd a távolban füst száll fel és teríti be az erdőt, mint a köd. Idő kellett mire rájöttem: erdőtűz. Még mindig az ablaknál állok. Egyre idegesebb vagyok és nem tudom mit csináljak. Hirtelen éles fájdalom hasít a lábamba és megy végig a testemen. A földre rogyom. Lassan minden elsötétül. Hallok még pár hangot. "Diana! Diana"...